Céges bulin voltunk
A „céges buli” egy olyan fogalom a dolgozók körében, ami már 50 évvel ezelőtt is ugyanazt jelentette. Olyan ereszd el a hajam, amikor letegeződsz a főnökkel, amikor a főnök olyan dolgokat eltűr és megbocsát, amit máskor nem, amikor váratlan munkahelyi kapcsolatok jöhetnek létre, amikor olyan váratlan munkahelyi kapcsolatok jöhetnek létre, amit utána a felek nagyon bánnak J, amikor a nemdohányzók is dohányoznak és az absztinensek is isznak, különben olyanból maradnak ki, amit később nagyon bánnának. Amikor nagyon nehéz a másnapi munka.
Persze többfajta céges buli van, fenti inkább a házon belüli hepajra értendő, de vannak más jellegű, inkább partnertalálkozónak nevezendő események, amikor már nem annyira duhajkodik az ember fia-lánya, amikor inkább a szolid külsőségek és kedves(kedő) beszélgetések a fontosak. Kellemes.
Akárhogyis, a céges buli jó. Egy kis tündöklés, egy kis evés-ivás, zene és legjobb esetben tánc. Kell. Hiába a digitális világ, legyen még sokáig a legfontosabb: a személyes találkozás és élmény!
És persze jól fel lehet öltözni, jól ki lehet választani a megfelelő táskát, cipőt és fogadni a dícséreteket. Lehet jobban kinézni, mint a megszokott.
Mi most a szolidabb verzión jártunk, ráadásul nagyszabásún, ráadásul nem saját, hanem a férj céges meghívásán,
Szóval az én részem kiteljesedhetett csupán a jól felöltözésben és a megfelelő táska kiválasztásában. Egyszóval: imádtam.
Manapság divatos a szabadtéri muri, csodálatos helyszínekkel, ahol nem praktikus a túl elegáns öltözet magassarkúval.
Egy menő ezüst cipőhöz öltöztem és egy szegecses táskát választottam hozzá, olyan Valentinosat, mert koncert is volt J. Az ezüst felsőm nem látszik, de nagy volt az összhang! A kevesebb több, hatványozottan igaz ez a céges bulikra.
Éljenek a céges bulik és csak óvatosan az ereszd el a hajammal, nehogy megbánnivaló legyen!